(sci-fi novella)
Valamikor Máskor.
Bionika figyelte, ahogy a homokdűnéken folyó apró rovarszerű fémrobotok sebesen vándoroltak egyik talapzattól a másikig. Az általuk felépített szilícium szálak spirális alakzatokat véve fel, fémesen csengő hangok kíséretében formázták meg a Nap izzó fényében megcsillanó égbe készülő szerkezetek nano-áramköreit. A top kvark atomok lassan a helyükre kerültek. A kaotikus elrendezésű nyomtatott áramkörök higanyszerű anyagából lassan kibontakoztak a fémplasztik repülőformák.
Kozmetikai krémeket reklámozó kézmodellhez hasonló vékony ujjai sebesen mozogtak az ezüstös VR-kesztyűben Halk kattanással a nő alkarjára szerelt kvantum-IBM-be csatlakozott a fényképezőgép optikája.
- Bedugtam a drótot. - mondta Bionika a nap tündöklésében megvillanó ezüst headsetbe épített mikrofonba.
Látom, jön a jel - mondta a fülhallgató Fraktál hangján.- Mondtam, hogy rádiókapcsolatot használj.
- Minél kevesebb, annál jobb, tudod, hogy zavarhatják, ahogy a cég műholdjával is tették. - mondta a nő.
- A kábelt is zavarhatják, tudod, mire képesek.
- Speciális árnyékolást használok.
- Okos kislány.
- Kösz Fraktál. - mondta a nő, és mosoly jelent meg az arcán.
- Ezek nem félnek az vihartól? Úgy látom fekete felhők gyülekeznek az égen.
- Én sem értem... várj csak, valami történt.
A homokból krómozott oszlopok emelkedtek ki.
- Ez meg mi a franc lehet? Kilövőállás? - kérdezte Bionika.- Nem értem, mi értelme volt engem ide küldeni. Mi vagyok én, valami bogarász?
- Te egy állati testbe bújt neurolélek vagy.
- Hihi, nevetett fel a nő, és megszakította a kapcsolatot.
Európa, Párizs
A cég egyik tárgylótermében ülő fekete gyapjúöltönyös férfi őt figyelte, A kopott intarziás barokk asztalra szórt néhány mozdulatlan fémrovart.
- Hogy tudtad elhozni őket, hiszen a terepen mindent figyeltek. - kérdezte a megbízó meglepetten, akinek ő nem tudta a nevét.
- Ez nem tartozik rátok. Itt van, amit kértetek, mondta a nő, miközben keményen a megbízó szemébe nézett. Utalod a pénzt?
- Honnan tudjam hogy ezeket nem valami modellboltban vetted és nem egy computer animációt közvetítettél nekünk Majd ha szétkaptuk őket, utána.
Európa, Budapest
Két nappal később a pénz megérkezett a VISA kártyára. Bionika elment, hogy új mesterséges neuronhálózat áramköröket vegyen az alkarkomputerébe.
Bementek egy kávézóba. A falon egy tarot kártyapakli volt kiszögezve, a legközelebbi kártyán egy nőalak vizet öntött egy ezüst kehelyből egy arany kehelybe.
A mozaikdarabkák lassan összeálltak. Ez a Vízöntő kora.
- Kezdek bölccsé válni, mondta Fraktál. - Érzem.
- Csak az információt dolgozod fel.
- Mi történt veled? - kérdezte Fraktál mosolyogva. Kicseréltük a jellemünket?
- Néha az agyunk bal féltekéjét használjuk, néha a jobb az erősebb. Nálam az érzelmek dominálnak, nálad a logika. De ha képes vagy kontrollálni az elméd, ki tudod használni mind a kettőt.- mondta Bionika.
- Ezt most melyik félteked küldte felém? - kérdezte Fraktál.
- Nem tudom, még én sem vagyok a tudatosság legmagasabb szintjén. - mondta Bionika.
- A lényeg, hogy fejlődünk. - mondta Fraktál.
- Nézd ezt a széket. - mondta Bionika. A támláján a lyukak által formált minta a végtelenséget szimbolizálja, az Univerzum modelljét.
- De ha másként nézed, csak néhány geometriai szabály szerint elrendezett lyuk. - mondta Fraktál.
- Akárcsak az Univerzum. Nagy része jó pár fekete lyuk az űrben. - mondta Bionika.
- A Fekete lyukra gondolsz? Az univerzum sokkal komplexebb dolog, mint a fekete lyuk.
- A fekete lyuk neked nem elég komplex?
- Hagyjuk a vitát, és térjünk vissza a komplexumba.
A komplexum üres volt.
- A komplexumok már csak ilyenek. - mondta Bionika - Nem bírom a mentális ürességet, térjünk vissza a vitához.
- És a többi cucc? Galaxisok, csillagok, bolygók, csillagködök, bármi más? - Kérdezte Fraktál.
- Ott van az is. A szék támlájának az a része, ahol nincsenek lyukak, ahol fém van. Az szimbolizálja az anyagot magát. - mondta Bionika.
- De hiszen az az anyag maga. - válaszolta Fraktál és elmosolyodott. El kell döntenünk, hogy a dolgok azok, amiknek látszanak, vagy van mögötte valami magasabb rendű hatalom.
- Lehet, hogy előtte van. - mondta Bionika.
- Akkor látnám.
- Ezzel el is döntötted a vitát. Minden az, aminek látszik. - mondta Bionika.
- Az, csak jól mögé kell nézni.
- Szerintem te szórakozol velem. - mondta Bionika.
- Még nem, de ha lemegyünk egy partyra, ott majd fogok.
Este egy Ipari klubban találkozott Fraktállal. Váltottak néhány szót a DJ-vel. Fekete szövetruha volt rajta, és a haja az arcába lógott. Magyarázott:
- A technológia a földön annyira előrehaladott, hogy veszélyes lehet az emberiségre nézve, transzcendentális irányokba kell tovább fejlődni.
- Lehet, azért menekülök a valóságtól a monoton dobhangok ősi sötét világába, hogy elfeledkezzek az idő voltáról.
- Honnan tudod, mi a sötét és mi a világos?
- Érzem.
- Más máshogy érzi.
- Lehet.
- Én egy független rendszer vagyok.
- Nem lehetsz független rendszer, mert te egy alrendszer vagy.
- És akkor mi a fő rendszer?
- Maga az Univerzum.
- Az univerzum odabent van – mondta a DJ, és elsétált.
Másnap
Egy utcai bárban üldögéltek. Egy tízéves forma gyerek jött oda hozzájuk..
- Mi ez a karodon? - kérdezte.
- Egy kvantum- IBM. - mondta Bionika.
- Aha - mondta a gyerek, olvastam róla hálón. Tenyésztett műanyagból készült?
- Igen - mondta Bionika.
- Milyen okosak ezek a mai gyerekek. Mondta csodálkozva Bionika Fraktál felé fordulva.
Csak az olvasás által az idegrendszerébe rögzített információt mondja vissza, mint egy adatrögzítő.
- Ugyan, Fraktál, ne legyél ilyen kegyetlen.
Otthon
Ósdi ventilátor kattogása zavarta törte meg időnként a csendet.
- Fraktál, nem kéne ezt a vacakot megjavítani?
Manapság nehéz ilyen cucchoz alkatrészt szerezni, nem igazán gyártanak ilyesmit, mióta piacra dobták a hűtőszálas ventilátort. Nem kapok hozzá alkatrészt.
- Menj és vegyél egy olyat.
- Rendben. - mondta Fraktál és kifordult az ajtón.
Negyed óra múlva bejött a hívás az IBM-be. Fraktál vagyok, feketét hozzak, vagy fehéret?
-Fehéret.
-Miért fehéret?
-Mert az összes színt magába foglalja, és a szellem teljességét szimbolizálja.
-De látszik rajta a por.
-Akkor hozz feketét.
Húsz perccel később a neo-bauhaus lakásban Fraktál gépelt a lézerbillentyűzeten:
Kihúzom a kábelt a komputerből, bedugom az erősítőbe. Jobbra húzom a kezem, megfogom az Asztálzaj adattárolót. Gyakorlott mozdulattal bedugom a portba. Áttöltöm az hangfájlokat a kvantumgépbe A szoftvere lehúzza a 3d-s lemezborítót a kibertérről., csak a szobámat ellepő por zavar kissé.
- Fraktál mit írsz? - kérdezte Bionika és a monitorra nézett.
- A gépet gépelem
- Szabadítsd föl a tudatod. - mondta Bionika.
- Éppen azt próbálom - mondta Fraktál. És folytatta a gépelést.
Az ujjpisztolyom hamarabb gépel, minthogy megtölteném az irányító ravasz-agyamat jelentésekkel, ösztönösen megnyomom a virtuális Playt. Megszólal valami, a hanggá alakuló digitális izgatószer új kapcsolatokat nyit a szinapszisaim között. Az agyhullámaim ráhangolódnak a mélysugárzóból ömlő basszusokra. Az arcizmaim mosolyt formáznak. Boldog vagyok.
- Minek írsz, amikor a valóságban kéne beszereznünk egy csomó kütyüt?
- Nem bírom az ürességet , ezenkívül át akarom adni az embereknek gondolataimat.
- Ezt a butaságot.
- Ez jutott eszembe.
- Képezd magad, más is eszedbe fog jutni.
- Fraktál, nem kéne neked egy adatkesztyű vagy inkább egy neurális implant?
- Miért már kijött a neurális implant? Miért, van rá pénzünk?
- Még nincs, de szerzek mondta Bionika. Gondolatban hátradőlök a szakadt olajzöld minimalista kanapén, finoman bedugom a kábelt az implantba és belemerült a kibertér szimbólumoktól és adathalmazoktól halványan derengő világába.
- Most te álmodozol, nincs neurális implantod, tudod egyáltalán, hol vagy? - mondta Fraktál.
- Miért, most hol vagyunk? - kérdezte Bionika?
- Egy szövegfájlban, vagy egy könyvben. - mondta Fraktál.
- És hogy kerültünk egy szövegfájlba?
- Valaki beleírt minket.
- Értem.
- És miért rajtunk keresztül szól?
- Valamit el akar magyarázni.
- Fraktál, te honnan tudsz erről a valakiről?
- Én személyesítem meg a logikai agyféltekét.
- Akkor én az érzelmit. Minden megértve, mehetek a dolgaimat intézni. - mondta Bionika.
Szinte hang nélkül felpörgött a Tesla Motors gyártmányú elektromos motorral felszerelt bordó sportkocsi, és Bionika és Fraktál elhagyta Budapest szürke városát.
Fraktál a műszerfalra nézett Kezd merülni az aksi. -mondta Fraktál.
Kapcsold át a másikra. - mondta Bionika, majd otthon feltöltjük a napelemmel.
Ezek miért nem tudják rászerelni a napelemet a tetőre?
- Ismerek egy embert, aki megcsinálja.
Bionika ujjai sebesen mozogtak az ezüstös VR-kesztyűben, oldalzsebéből elővett egy optikai kábelt, finoman bedugta a kvantum-IBM egyik bemeneti portjába és átlökte az adatcsomagot. - Most löktem egyet rajta.
- Megtaláljátok az elmúlt idők információmorzsáit, beépítitek az agyatokba, felpakoljátok a könyvespolcokra, vagy bepakoljátok a komputereitek meghattóiba, és nem tudjátok, mihez kezdjetek vele, kikkel kéne megosztani. - mondta a szoftver.
- Ez a szoftver megőrült.
- Nem teljesen, várd meg a végét. - mondta Bionika és átlökött még néhány terabyte kvantumbitet.
- Információhordozó bionikus rendszerek vannak, Az egész életrendszer mozgásban van, az információ jár egyik tudaton át a másikba. - mondta a szoftvere a hangszórón át, nektek nincs lelketek, csak egy bionikus hardverben született fejlődő programok vagytok. - mondta a szoftver.
- Ugyan, ne csinálj metahisztériát, az élőlények tudata nem csak a körülöttük lévő impulzusok hatására alakul, van bennük szellem. - Mondta Bionika.
- Gondoltad volna, hogy minden mozdulatunk, szavunk, és gondolatunk módosítja az életrendszert?
- A gondolatunk hogy? -
- Gondolom észlelted, hogy ha pozitív gondolataid vannak, akkor jobban érzed magad. Te is az életrendszer része vagy.
- mondta a szoftver.
- Tudom, Bionika, hogy egyrészről egy alrendszer vagy. ... - kezdte Fraktál.
- Hol vagyok alrendszer? - Kérdezte Bionika felhúzott szemöldökkel.
- A szinapszisaim káoszában. Másrészről csodálatos lény vagy - mondta Fraktál.
- Fraktál én nem csak az agyadban vagyok, hanem tényleg, ne higgyél a szektás szoftvernek. Ez egy szektás programozott hittérítő. Rád akarja tapasztani a mániáját.
- Az nekünk is van. - mondta Fraktál.
- Ez egy mémkapu, összeszedi az információt, és átlöki nekünk szavakkal.
- Francba, Téged is megfertőzött?
- Én fertőztem meg őt. Viszont a lélekben tévedett, magából indult ki. Neki nincs, nekünk van. - mondta Bionika és elmosolyodott.
- És a gépi környezetre töltött önreprodukáló intelligencia?
- Az nem, ha a gép reprodukálja önmagát.
- Pont ezt mondom, nem figyelsz. - mindig ezek a kommunikációs problémák.
- És mi van az entrópiával? Minden energia szétárad az univerzumban a kommunikációs berendezések hatalmas mennyisége káoszt eredményez.- mondta Fraktál.
- De a hiányuk is – válaszolta Bionika.
- Francba, mindig ez a metakáosz, a technológia elavul, de végül a lélek megmarad. - mondta Bionika.
- Ezt nem tudja senki. - mondta Fraktál, de nyílván van egy egyensúly.
- Itt a logikai gondolkodás befuccsol. Hallgass rám és az érzéseidre. - válaszolta Bionika és újra elmosolyodott.
VÉGE