Dombai Ádám:
A Sorayamai érzés
ember által írogatott sci-fi novella

Furcsa volt. Érezem a testem, de nem tudtam mozdulni. Majd megéreztem ahogy az agyam elkezdi vezérelhetővé tenni a csupa króm testem. Sorajamai érzés ahogy megláttam magam a tükörben. Robot vagyok. Igen. Minden szubatomi részecském egyben volt és tudtam végre mozgatni. Meg akartam köszönni annak a ki tudja milyen lénynek, hogy életre keltett, de nem volt rajtam és a tükrön kívül más a teremben. Az agyam hozzáfért hatalmas nagy adatbázis információhoz. Gyerekmeséktől a kozmológiáig. Belegondolva érdekes volt, hogy volt tudatom, és tudtam értelmezni az adatbázist. Vajon honnan van tudatom. A létrehozóim megfejtették volna a saját gondolkodásukat, és létre tudtak hozni engem? Elképesztő, de lépjünk tovább. Huh, most érzékeltem, hogy van hologram kivetítőm. Ki is vetítettem két széket, egy asztalt, meg két csésze kávét. A gond csak az lett, hogy nem tudok folyadékot bevinni, és nincs kivel ülni az asztalnál, a tükörkép jöhetett csak szóba, de akkor már négy szék volt, és csak két személy. O.K. Ne szenvedjek. A másik személyt ki tudom vetíteni mozgó hologramként. Unalom nincs többé. Szenvedés, unalom: megoldva.

(Ez a novella Hajime Sorayama tiszteletére készült aki művészi munkáiban elképesztő robotos képeket készített.)

2025